Kétezer éves politikai merketing kézikönyv Ciceró öccsétől

• 2006-03-23 20:09:59

• Szamárfül (hozzászólások: 1) Címkék: marketing, politika, roma

Quintus Tullius Cicero rendes tesó volt, jól megmarketingelte bátyóját. A hivatalra pályázók kézikönyvét akkor állította össze, amikor fivére a consuli hivatalt pályázta meg (ie. 63-ban). Felsorolni minden tanácsát fárasztó lenne, de érdekes, menyire kiismerték már akkor a tömegember lélektanát. AKTUÁLIS. MERT RÓMA ÖRÖK...

A “nagy” (Marcus Tullius) Ciceró öccse, Quintus Tullius C. a valószínûsíthetõ szerzõje ennek a 2 ezer évesnél is régebbi választási szakanyagnak. Rendes tesó volt, jól megmarketingelte bátyóját. A Commentariolum petitionis-t (kb.= A hivatalra pályázók kézikönyve) akkor állította össze, amikor a már 7 éve híres szónoknak számító fivére a consuli hivatalt pályázta meg (ie. 63-ban). Felsorolni minden tanácsát fárasztó lenne, de érdekes, menyire kiismerték már akkor a tömegember lélektanát.

(A corpus:
Cicero, Quintus Tullius: Hogyan nyerjük meg a választásokat? a hivatalra pályázók kézikönyve
Ford., jegyz., elõszó és utótan. Nótári Tamás és Németh György. Szeged, Lectum, 2006)

Maga a szöveg a kis 150 oldalas könyvben csupán 20 oldal, de utána jön az alapos jegyzetapparát és két szakkommentár: Nótári Tamás és Németh György egy-egy tanulmánya. Eddig csak részletek jelentek meg belõle magyarul (Borzsák 1963, Havas L. 1998)

Legfontosabb a hízelkedés – a választásokig nem csak felfelé, de körbe-körbe, le és fel egyaránt 360 fokban… És fontos persze a kíséret: ha egy rangos személy nem tud megjelenni kíséretedül, akkor egy rokonának kell õt helyettesíteni… Lényeges pl.a szavazók néven szólítása: nagy elõny, ha nem a ’névemékeztetõ rabstzolga’, a nomenclator súgja ura fülébe a szembejövõ vagy az elébe járuló személy nevét, hanem az fejbõl is tudja.

A színlelés (simulatio) “…ami, noha az életben egyébként bûnös és gyalázatos – a pályázás (petitio) során mégis hasznos.” … “Úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tûnjenek!” A segítséget mindenkinek meg kell ígérni, majd annak juttatni, ahol a legjobb befektetéssé válik…

További jótanácsok, a teljesség igénye nélkül, csak hogy lássuk, már akkor sem hagyták a véletlenre a gyõzelem kivívását:

-legyen hatalmas a fényûzés, a hírt rólad minden egyeshez emberhez el kell juttatni

-“…sokakban éljen a tõled kapott védelembe vetett remény”

-ellenfeled mindenfélével sározd be

-a pályázás idején nem szabad hatalomvágyónak mutatkozni

-ne csak tõled, de a mögötted állóktól még inkább tartsanak, sõt féljenek

-minden adósodat vonultasd fel magad mögött, hogy lássák, mekkora a táborod

Et cetera, et cetera.

A jó öreg Quintus elég szókimondó: “a vidéki és a falusi emberek máris a barátainknak képzelik magukat, ha tudjuk a nevüket”  
- Vonatkozó idézet a kortárs irodalmár Keresztury Tibortól: “Sztár az, akinek a paraszt integet”… :)

M. T. Cicero végül is sikerrel pályázott a magas tisztségre, mert eléggé néppártira, azaz populárisra vette a figurát. A sikerben közrejátszott a mû korai-machiavellista felfogása is: a hatalom megragadása érdekében eszerint nem szégyen semmiféle nemtelen vagy túlzó eszközhöz nyúlni.

A testvérpár majd együtt bukik el: ugyanaz a proscriptio végez velük ie. 43-ban.